
In memoriam Czompó István
Sajnálattal tudatjuk mindenkivel, hogy Czompó István, a pusztaszabolcsi általános iskola egykori matematika-műszaki ismeretek szakos tanára, a település egykori alpolgármestere, majd polgármestere, a város díszpolgára, 2024. február 6-án, 73 éves korában elhunyt.
A Pusztaszabolcsi József Attila Általános Iskola dolgozói és tanulói tisztelettel és őszinte részvéttel búcsúznak Czompó Istvántól, az iskola egykori pedagógusától, volt úttörőcsapat-vezetőjétől, majd igazgatóhelyettesétől.
A fekete zászló Czompó István temetéséig iskolánk homlokzatán lesz.
Kívánjuk, hogy az elhunyt emlékéhez méltó végtisztességgel sikerüljön búcsúzni Tőle, és Családja együtt találjon megnyugvást!

Pár gondolat Czompó Istvánról:
2024. február 6-án, meghalt Czompó István, a József Attila Általános Iskola egykori matematika – műszaki ismeretek szakos tanára.
Hitetlenkedve írom le ezt a mondatot…,aztán keresem a szavakat, de csak egy nagy csönd keletkezik. Tudom, hogy valami vigasztalót, valami lélekemelőt kellene most írnom, de ez nem is olyan egyszerű.
Azt gondolom, hogy mi pusztaszabolcsiak, akár kollégaként, akár tanítványaként, akár a tanítványok szüleiként jól ismertük pedagógiai munkásságát, tanári tevékenységét, személyiségét. Az úttörőmozgalomban hosszú évekig csapatvezetőként, majd igazgatóhelyettesként látta el a rá bízott feladatait. Nagy kitartással, segítő szándékkal végezte a hivatásával járó tevékenységeket. Pedagógusként is és közéleti szereplőként is fontos volt számára a település rangjának emelése, az élhetőség biztosítása a jövő számára. Egyéniségének fő jellemzője volt a környezetével szembeni kapcsolatteremtő és kapcsolatfenntartó készsége. Nagyban segítette Őt ebben emberséges, kiegyensúlyozott viselkedése. Ítéletalkotásaihoz kikérte mások véleményét, de döntéseit megalapozottságra törekedve önállóan hozta meg. Viselkedése egész életében tiszteletet adó volt, s ezzel elérte, hogy irányába is mindig tisztelettel közeledtek.
Érzelmeinek megjelenésében igyekezett fegyelmezett maradni, véleményét mindig megfontoltan, érvekkel alátámasztottan alkotta meg. Reálisan szemlélte és értelmezte a mindennapi élet eseményeit. Problémaérzékenységéből adódott, hogy érdeklődő és segítőkész volt, mindig kiállt akár az iskola, akár a település érdekében.
Egy általam írt nekrológ helyett álljon itt felesége, Czompó Istvánné azon írása, mely a 12. számú Pedagógus elődeink című 2007-ben kiadott Községtörténeti füzetekben olvasható.
„Nagy örömre szolgált, hogy a könyv írói úgy gondolták, férjem is kerüljön be azok közé a pedagógusok közé, akik meghatározó alakjai voltak a pusztaszabolcsi általános iskolának, hiszen 30 évig pedagógusként itt dolgozott.
1950. augusztus 14-én született Perkátán, szegény munkáscsalád gyermekeként. Szülei 1950. szeptember 1-jén költöztek Pusztaszabolcsra, ezért joggal vallhatja magát tősgyökeres szabolcsinak. Egy öccse van. (Megjegyzés: Ő sajnos azóta már elhunyt). A szülők sok örömöt leltek fiaikban.
Az általános iskola elvégzése után a helyi Mezőgazdasági Gépszerelő Szakközépiskolában érettségizett, majd 1968-ban képesítés nélküli pedagógusként kezdte el a mindennapi munkát. Tanított számtan-mértant, oroszt, éneket, dolgozott a napköziben, s közben matematika-műszaki ismeretek szakon tanári oklevelet szerzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Sajnos kevésszer adatott meg számára, hogy osztályfőnök lehessen, azonban csapatvezetőként az iskola összes tanulójának sorsát figyelhette és alakíthatta. Az 1970-es tiszai nagy árvíz aktív részeseként Árvízvédelmi Érdemrendet kapott.
1972. július 22-én kötöttünk házasságot. Két lányunk született. A nagyobbik, Mónika Kecskeméten középiskolában tanít matematika-fizikát. Az ő fiai, Csongor és Kristóf, kiskoruktól kezdve bearanyozzák az együtt töltött napjainkat. Kisebbik lányunk, Judit velünk él, aki kertészmérnöki diplomát szerzett és szakmájában dolgozik. (Megjegyzés: Kisebbik lányuk is azóta már családot alapított és Velencén él.)
Ahogy teltek az évek a tanítás mellett a mozgalmi munkát felváltotta az igazgatóhelyettesi beosztás. Helyettes vezetőként a szervezői feladatok és szakmai irányítás került előtérbe. Így nagy sajnálatára a gyermekkel kapcsolatos mindennapi tevékenységre kevesebb ideje jutott. A pedagógiai pályán eltöltött évek alatt munkáját több kitüntetéssel is elismerték.
1998 őszén egy merőben más jellegű tevékenységbe kezdett, a helyhatósági választásokon a falu lakói polgármesterükké fogadták. Azóta kétszer újraválasztották, így ezt munkát immár kilenc éve lelkiismeretesen látja el.”
A fent idézett sorokat Czompó Isvánné/ Csombok Erzsébet 2007-ben, a Pedagógus elődeinkről szóló községtörténeti kiadványban írta férjéről.
2012-ben egészségi állapotának meggyengülése miatt lemondott a polgármesteri tisztségéről és visszavonult.
Ezt követően, a hosszú ideig tartó közéleti tevékenysége, a három évtizedes pedagógiai munkája elismeréséül a város Díszpolgára kitüntető címet adományozta számára a képviselő-testület.
Feleségével együtt közösen élvezték a nyugdíjas évek szépségeit. Nagy harmóniában éltek családjukkal, szívesen töltötték együtt az időt barátaikkal.
Sajnos 2023 decemberében a sors közbeszólt… tüdőgyulladással kórházba került. Heteken keresztül méltósággal viselte súlyos betegségét, mely végül elragadta őt szerettei, barátai, ismerősei köréből.
Tisztelgünk emléke előtt és őszinte részvéttel búcsúzunk.
Pusztaszabolcs, 2024. február 7.
Á. Farkas Beáta
Pillanatképek Czompó Istvánról:

