Ballag már a vén diák…

Ma egy fejezet lezárult – és egy új kezdődik. Az iskola falai között eltöltött évek után elérkezett a búcsú ideje. Virágok illata lengte be az udvart, ajándékok, mosolyok és könnyek kísérték a ballagók lépteit. A családtagok, tanárok és diáktársak szívvel-lélekkel osztoztak ebben a különleges pillanatban.

A köszönőbeszédekben ott csengett a hála – a tanításért, a türelemért, az együtt töltött időért. Megható volt hallani a búcsúszavakat a ballagóktól, és különösen felemelő pillanat volt, amikor Sebestyén Rebeka gyönyörű énekhangja betöltötte a teret – mintha dallá vált volna az emlékezés.

Az oklevelek, díjak, érmek és serlegek átadása pedig nem csupán elismerés volt a sportban vagy a tanulásban elért kiemelkedő eredményekért – hanem annak a bizonyítéka, hogy a szorgalom, a kitartás és a tehetség meghozza a gyümölcsét.

Ma nemcsak a búcsúé volt a főszerep, hanem az ünneplésé is – a megtett úté, a közös élményeké, és mindazé, amiért érdemes volt együtt haladni.

És most előre kell nézni – mert az út nem itt ér véget, csupán új irányt vesz. Az előttetek álló évek új lehetőségeket, új kihívásokat és rengeteg felfedezni valót tartogatnak. Kívánjuk, hogy bármerre is visz majd az utatok, találjátok meg benne az örömöt, a szenvedélyt és a célt! Merjetek álmodni nagyot, merjetek hinni magatokban – és ne feledjétek: az iskola, a tanáraitok és a társaitok mindig ott lesznek emlékként és támaszként bennetek!

Sok sikert, boldogságot és nyitott szívet kívánunk a jövőhöz – bármit is tartogat számotokra!