Aranydiplomások az iskolánkban

Kedves Olvasó!

Megtiszteltetés számomra, hogy én lehetek az, aki itt és most, leírhatom gondolataimat a címben is említett, az iskolánkban történt nem mindennapi eseménnyel kapcsolatban. Nagyon örültem Gódi Katalin igazgató asszony felkérésének, és köszönöm a lehetőséget!

Különleges, örömteli érzéssel tölt el, hogy részese lehettem annak a nem nem gyakori eseménynek, melynek iskolánk adott helyet a tanévzáró ünnepélyen.

Ünnepi szóval és megkülönböztetett figyelemmel köszöntöm azt a két nyugdíjas kollégánkat, Pappné Bánóczi Ilonát és Bujdosó Jánosné Szalai Máriát, akik 50 évvel ezelőtt vették kézbe tanítói diplomájukat, 2024-ben pedig az eredeti diplomájuk elismeréseként aranydiplomát kaptak a Győri Tanítóképző Főiskola jóvoltából. Ennek átadása a mi intézményünkben történt, ahol mozgalmas pedagógiai tevékenységüket töltötték.

Az idei tanévzárót ez az esemény tette még ünnepélyesebbé és emlékezetessé is!

Nem túl gyakori egy iskola életében, hogy aranydiploma, ráadásul egyidőben két aranydiploma átadására kerül sor.

Nálunk itt, a Pusztaszabolcsi József Attila Általános Iskolában ez a második alkalom.

Az elsőn, mint friss diplomás, matematika-kémia szakos tanár lehettem jelen. 1985-ben, pedagógus napon vehette át aranydiplomáját az iskola egykori tanára, Tóth Rózsa néni, aki hozzám hasonlóan kémia szakos is volt a biológia-földrajz szakok mellett. Számomra az az esemény maga volt a csoda…Megtisztelő volt, hogy mint hasonló szakos kollégát útravalóval látott el az előttem álló évtizedekre. Azt mondta nekem: Tudod mire van szükség a jó tanár színvonalas munkájához?… és megsimította az arcomat: Kiváló szakképzettség, rátermettség, elhivatottság és következetesség. Útmutatását jól észben tartva elraktároztam és a pályán eltelt éveimben mindig törekedtem ezekre.

A második alkalmon, amikor aranydiploma átadásra került  sor, már nem friss diplomásként, hanem nyugdíj előtt álló pedagógusként voltam jelen és örömömre szolgált, sőt nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy ezen a különleges és ritka eseményről én adhatok tudósítást az iskola honlapján, a két aranydiplomás pályatársam életútjukról, munkásságukat felelevenítve.

Sokaknak kedves Ili néni és Marcsi néni!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntelek Benneteket a kollégák, munkatársak, a tanítványok és szüleik nevében. Jó egészségben megélt hosszú életet kívánva gratulálok az egész iskolai közösség nevében Nektek aranydiplomátokhoz.

Nagy büszkeséggel vegyétek kézbe és tartsátok nagy becsben, hiszen ez olyan király a diplomák halmazában, mint a fémek között az aurum. Az aranydiploma egy érték: igazolja a valamikor megszerzett diplomát, mutatja a mögöttetek álló több évtizedes munkát, alátámasztja a pedagógus pályán eltöltött hosszú időt és bizonyítja a hűséget a diplomaosztón elmondott eskütökhöz. Kívánom, hogy ezt az okmányt hatalmas dicsőségként és a pályán eltöltött éveitek elismeréseként éljétek meg!

Következzen most, külön-külön, a két aranydiplomás pedagógus életútjának rövid felidézése!

Pappné Bánóczi Ilona

1952. november 5-én született Almásházán. Édesapja gazdasági igazgatóként dolgozott Székesfehérváron a Gelka Központban, édesanyja tanítónő volt a pusztaszabolcsi általános iskolában.

Ili az általános iskolát Pusztaszabolcson, gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron és Sárbogárdon végezte. 1971-ben az érettségi után sikeresen felvételizett Győrbe, a Tanítóképző Főiskola nappali tagozatára, de tanulmányait levelező tagozaton kezdte el.

1971. szeptember 1-jétől Iváncsán 1 évig képesítés nélküli nevelőként dolgozott, majd 1972 szeptemberétől a pusztaszabolcsi iskolába került, ahol nyugdíjazásáig folyamatos volt a munkaviszonya. 1974-ben szerezte meg tanítói oklevelét.

Mindig aktív tagja volt annak a közösségnek, melyhez tartozott. A mozgalmi élet is nagyon vonzotta, mindig szívesen vállalt ilyen jellegű tevékenységeket.

1970-től volt tagja a pedagógus szakszervezetnek is.

1988-tól az alsó tagozat igazgatóhelyetteseként dolgozott, majd 2000-től az iskola igazgatója lett. Ebben a beosztásban 6 évig tevékenykedett, lelkesen, odaadóan vezette az intézményt. Igazgatósága alatt átalakultak, nagyot fejlődtek az iskola tárgyi feltételei. Rengeteg felújításra, fejlesztésre, korszerűsítésre került sor. Az akkor éledő pályázati rendszer által felkínált lehetőségek nagy támogatója volt.

Vezetőként is és beosztottként is több alkalommal vett részt nyári táborok szervezésében, lebonyolításában.

Folyamatosan képezte magát, különböző továbbképzéseken vett részt, melyek segítették őt a szakmai (pedagógiai) és vezetői feladatok megfelelő színvonalon történő végzésében.

1999-ben pedagógus szakvizsgát szerzett a közoktatás vezetői szak elvégzésével.

Mint igazgató, igazgatósága éveiben különösen nagy gondot fordított a kulturális és zenei programok rendezésére. Mindig szívén viselte az ilyen rendezvények, különleges iskolai évfordulók méltó megünneplését, énekversenyek, hangversenyek, gálaműsorok, jótékonysági előadások, szervezését, lebonyolítását. Az ő nevéhez fűződik a szülők iskolája programsorozat, a nyílt napok bevezetése, továbbá az Öreg Diákok Baráti Egyesületének megalapítása 2002 novemberében, továbbá a szervezet programjainak, tevékenységeinek koordinálása.

2003-ban kihasználva, az akkori oktatási miniszter által meghirdetett Iskolai Emlékezet elnevezésű program lehetőségét, az iskola egykori kiemelkedő tanáráról, Csefkó György néptanító-igazgatóról nevezte el az akkori Magyar szaktantermet, amely később önálló könyvtárszobaként működött.

Egész munkásságát a rendszeresség, a tenni akarás jellemezte. Igyekezett jó kapcsolatot kialakítani és fenntartani a tanulókkal, szülőkkel, munkatársaival és a fenntartóval. Segítette őt ebben emberséges viselkedése. Ítéletalkotásaihoz kikérte mások véleményét, de döntéseit önállóan hozta meg. Probléma érzékenységéből adódott, hogy érdeklődő és segítőkész volt, mindig kiállt az iskola érdekében.

Szervezőkészsége együtt járt kezdeményezőkészségével. Rendelkezett a vezetők nélkülözhetetlen jellemzőivel, tágabb, átfogóbb pedagógiai kultúrával, a vezetéshez szükséges igazgatási, gazdálkodási és jogi ismeretekkel, valamit nagy gyakorlati tapasztalattal.

Szakmai munkájáért különböző szintű elismerésekben részesült:

• Kiváló kisdobosvezető (1985.)
• Miniszteri dicséret (1987.)
• Tanácsosi cím (2003.)
• Pusztaszabolcsért emlékplakett (2005.)
• „Józsefes Gyermekekért – díj” (2009.)
• Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetés (2011.)

Igazgatói beosztásától 2006 júliusában ugyan megvált, de ezután is a nevelőtestület dolgozója maradt, aki tanítói tevékenységét magas színvonalon, lelkesen és eredményesen végezte. 40 éves aktív pedagógiai munkásságát 2011 júniusában fejezte be úgy, hogy elégedetten és elvarratlan szálakat nem hagyva maga mögött kezdhette el élni a nyugdíjasok megérdemelt életét.

Bujdosó Jánosné Szalai Mária

1952. július 18-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Ráckeresztúron végezte, 1970-ben érettségizett Székesfehérváron. Ugyanezen év szeptemberében képesítés nélküli nevelőként kezdett dolgozni Sinatelepen. A következő évben átkerült egy kis tanyasi iskolába, Rácszentpéterre, ahol 1-4. évfolyamú összevont csoportot tanított. Közben felvételt nyert a Győri Tanítóképző Főiskola levelező tagozatára, ahol 1974-ben tanítói oklevelet szerzett. 1974 őszén Százhalombattán napközis nevelői állást kapott, majd 1-2. osztályokban tanított. 1983-tól az érdi Bolyai János Általános Iskolában iskolaotthonos osztályban dolgozott.

1991-ben Mezőpeterdre költözött családjával, ahol 5 évig idős, beteg szülei ápolásával foglalkozott, majd egy évig egy Kft. üzletkötője volt. 1997 szeptemberétől 2002 tavaszáig a gáborjáni Bethlen Gábor Általános Iskola napközis nevelője volt, aztán Berettyóújfaluban tanított. Marcsi 2002 tavaszán visszaköltözött Ráckeresztúrra, s így került intézményünkbe, a Pusztaszabolcsi József Attila Általános Iskolába. Előbb napközi otthonban látott el oktató-nevelői feladatokat, majd 2007-től osztálytanítóként is tevékenykedett.

A pedagógus pályán eltöltött 35 évét a változatosság jellemezte.

Továbbképzéseken igyekezett megtartani szakmai frissességét. Szívesen vállalt az oktató-nevelő munkája mellett egyéb feladatokat. Intézményünkben részt vett a minőségfejlesztéssel foglalkozó munkacsoport tevékenységében, évekig látta el a tankönyvterjesztéssel kapcsolatos feladatokat. Két évig szabadidő-szervezői tevékenységet is vállalt, 2005-től esélyegyenlőségi referensként szolgálta a közösséget.

Több, mint 30 évig a pedagógus szakszervezetnek is tagja volt.

Napközis táborok szervezésében, lebonyolításában vett részt.

Tanítói munkáját különösen jellemezte a gyakorlati tapasztalat. Mindig is érdeklődő volt és nagyon fogékony az új dolgok iránt. Egész életét áthatotta az állandó tevékenykedés, a benne munkálkodó vállalkozó szellem pedig szinte irigylésre méltó volt. 35 éves aktív pedagógiai tevékenységét 2011 júniusában fejezte be, melynek lezárásaként Pedagógus Szolgálati Emlékérem elismerésben részesült, s elkezdődött számára a megérdemelt nyugdíjas élet.

Kémiatanárhoz illően, Pierre Curie francia származású, Nobel-díjas fizikust, kémikust idézve zárom gondolataimat:

„Értenünk kell ahhoz, hogy életünkből álmot,
S álmainkból valóságot csináljunk!”

Talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a tanév végét záró ünnepségen, iskolánk történetében két újabb aranydiplomás mérföldkövet rakott le Pappné Bánóczi Ilona és Bujdosó Jánosné Szalai Mária. Remélem és kívánom, hogy még sokan közülünk részesüljünk ebben a nagyszerű kiváltságban, hogy erőben és egészségben megélve, aranydiplomás pedagógusokká válunk majd.  

Magam és az iskola közössége nevében mégegyszer szeretettel gratulálok iskolánk mindkét nyugdíjas pedagógusának az aranydiplomájukhoz!

Pusztaszabolcs, 2024. június 28.

Á. Farkas Beáta